spanyol: guitarra,

olasz: chitarra,

francia: guitare v. guiterne.

H�ros hangszer, mely eredetileg 3-4 h�ros volt, keskeny, hosszuk�s alakkal, a m�lt szd. v�g�n h�rjainak sz�ma hatra, majd h�tre is emelkedett. A mai git�r alakj�t k�t egyforma f�lk�r� mindk�t oldalr�l bev�g�sos hangfen�k k�pezi, mintegy �t ujjnyi vastags�gban. A fels� hangfen�k k�zep�n kerek nyil�ssal b�r, melyen kereszt�l vonulnak a h�rok, fekete �benf�b�l k�sz�lt hangfog�ra t�maszkodva, mely sz�mos hangm�rc�re van elosztva. A hat h�ros git�r h�rom legvastagabbjai (legm�lyebbek) sodronyozottak, m�g a t�bbi h�rom k�z�ns�ges b�lh�r, mint a heged�n�l, viol�n�l vagy cell�n�l. A szabad h�rok k�z�l n�gy van negyedk�zre �s kett� harmadk�zre hangolva, k�vetkez� kiindul�s �s beoszt�ssal, �gy mond e. �. d. g. h �s c¹. kezel�se mind a k�t k�zzel t�rt�nik. A j�tsz� a hangszertestet vagy az �l�ben tartja (ha �l), vagy nyak�ba akasztva, oldalt a mell�hez szor�tja, balkeze ujjaival a m�rcef�n nyomja le a h�rokat s jobb kez�nek kis ujj�val a fels� hangfen�kre t�maszkodva, a t�bbivel a h�rokat pengeti a kerek ny�l�s felett. Term�szet�nek legink�bb megfelelnek az arpeggio-fog�sok, �s a kis�ret�l szolg�l� harmoni�k egym�sut�nja. Hangtest�hez finomul k�sz�tett feny�fa has�bok sz�ks�gesek, a git�r gy�rt�s ipara legink�bb Csehorsz�gban �s Tirolban vir�gzik, ahonnan �venk�nt ezer- �s ezersz�mban ker�lnek a vil�gpiacra.