spanyol: guitarra,

olasz: chitarra,

francia: guitare v. guiterne.

Húros hangszer, mely eredetileg 3-4 húros volt, keskeny, hosszukás alakkal, a múlt szd. végén húrjainak száma hatra, majd hétre is emelkedett. A mai gitár alakját két egyforma félkörű mindkét oldalról bevágásos hangfenék képezi, mintegy öt ujjnyi vastagságban. A felső hangfenék közepén kerek nyilással bír, melyen keresztül vonulnak a húrok, fekete ébenfából készült hangfogóra támaszkodva, mely számos hangmércére van elosztva. A hat húros gitár három legvastagabbjai (legmélyebbek) sodronyozottak, míg a többi három közönséges bélhúr, mint a hegedűnél, violánál vagy cellónál. A szabad húrok közül négy van negyedközre és kettő harmadközre hangolva, következő kiindulás és beosztással, úgy mond e. á. d. g. h és c¹. kezelése mind a két kézzel történik. A játszó a hangszertestet vagy az ölében tartja (ha ül), vagy nyakába akasztva, oldalt a melléhez szorítja, balkeze ujjaival a mércefán nyomja le a húrokat s jobb kezének kis ujjával a felső hangfenékre támaszkodva, a többivel a húrokat pengeti a kerek nyílás felett. Természetének leginkább megfelelnek az arpeggio-fogások, és a kiséretül szolgáló harmoniák egymásutánja. Hangtestéhez finomul készített fenyőfa hasábok szükségesek, a gitár gyártás ipara leginkább Csehországban és Tirolban virágzik, ahonnan évenként ezer- és ezerszámban kerülnek a világpiacra.